Aki dolgozik, iskolában van, vagy vizsgázik, azoknak szebbet. Én hálistennek még nem vagyok a vizsgaidőszakom sűrűjében. Holnap kezdek, és ha minden jól meg akkor 17-én végzek is.
Annak örömére hogy holnap vizsgázni fogok a mai napon még a tankönyvet is elővettem, és végig olvastam a tananyagot. Ez nálam kb annyit tesz, hogy minden vastagon szedett mondatot elolvastam, a felét nem értettem, de hát a telefonom úgy is velem lesz. Makroökonómia vizsgát nagyon nem lehet máshogy letenni.
Miután végeztem elővettem egy régebbi játékomat, a Brütal Legend-et. A játék stílusát tekintve alapvetően egy mászkálós, ütöm vágom ahol érem típusú, sandbox (azaz arra mész amerre akarsz). Ha azonban csak ennyi lenne valószínüleg megbukott volna a kasszáknál és én se beszélnék most róla.
A játék különlegessége pedig nem más, mint a ROCK!
Úgy bizony. méghozzá nem is akármilyen kérem szépen, mivel itt heavy metal-ról van szó. Na ezaz a stílus ami engem nagyon sokáig nem fogott meg. A játék is csak azért került hozzám, mert akkor ősszel nagy volt a pangás, és nem volt mivel játszani. Mondanom se kell, hogy kipróbáltam a játék, utána pedig kemény 10órányi játék elteltével álltam fel a monitor elől.
A játék főhőse Eddie, és ha valaki ránéz az arcára, azonnal tudni fogja kiről is beszélek. Az illető pedig nem más, mint egyik kedvencem az idióták királyainak jelöltjei közül. Ez a személy pedig nem más, mint Jack Black. Eddie karaktere róla van mintázva, és ő is a szinkronhang. A játék elején Eddie megment egy idióta szépfiút akire éppen egy erősítő akar rászakadni. Vagy reflektor? Ja nem a fél színpad. Fene se emlékszik. Hősünk, hatalmas bánatára, vagy éppen örömére, (mikor hogy) egy olyan világba kerül a Heavy Metal isteneinek jóvoltából, ami leginkább ezen zenék albumaira hasonlítanak. Minden a Rock körül mozog, legfőbb fegyverünk pedig az elektromos gitárunk, és egy hatalmas hogyishívják, őőő fejsze ?nem. őőő Bárd , igen ez lesz az, egy hatalmas Bárd, amit ellenfeleink miszlikbeaprítására használhatunk. A küldetések során barátaink is lesznek, akik rajongóink sorából fognak kiemelkedni. Persze ehhez teljesítenünk is kell. A legelső ilyen küldetésnél, emlékszem majdhogynem a földön fetrengtem a röhögéstől. Az úton útfélen szétszort kacatokból össze kellett építeni egy színpadot, amit a többi félszereplő fél perc alatt megoldott. Épphogy készen lettünk jött az ellenség. Nem volt hát mit tenni, uccu fel a színpadra. Pár jól sikerült szóló után meg is jöttek ( ill inkább feltámadtak ) rajongóink. Ezekután már csak vezényelni kellett őket. Mivel rajongóink olyan keményfejűek hogy az hihetetlen, tökéletesek öklelésre. Ígyhát magam köré gyűjtöttem őket, és a bejáratot kézfeltartással már mentünk is az ellen felé, és minden egyes gitárszólóm után ellenséges arcok százai ejtették le állukat. Szó szerint, ugyanis egy hosszú szóló után leesett az álluk, és kinyiffantak.
Ha éppen nem harcolunk, akkor egy a stílusunkhoz illő mociba vagy járgányba is pattanhatunk, ( amit persze megint csak egy kis az isteneknek adott alázatos szólóval lehet megidézni ) és úgy szelhetjek be keresztül kasul a vidéket, kis mellékküldetések után kutatva.
A grafika nem egy Crysis szintű realisztikus orgia, hanem a játék stílusának megfelelő, hihetetlenül stílusos és egyedi megoldást követő mese összképét kelti.
Összességében a játék nagyon jól sikerült, nagyon egyedi, és egy kis színt hoz a sok ugyanolyan FPS világába. A karakterek mind mind egyediek, a játék pedig olyan szintű humorral vannak megfűszerezve, hogy néha bizony keményen meg fogja dolgoztatni a rekeszizmainkat. Hiába no, ez is egy Jack Black produkció.
ui.: Aki nem látta volna feltétlenül nézze meg a Year One, azaz a Kezdetek Kezdete című filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése