Az Ubisoft és a DRM

Napjainkban a kalózkodás igencsak kiterjedt méreteket öltött. Több féle indok van, ki miért kalózkodik. Ez ellen nem lehet mit tenni, nem lehet ellene védekezni, csak egy féle képpen, az pedig a magas minőség, ami arra készteti a játékost/vásárlót, hogy megvegye az adott játékot/filmet, zenét stb...

Sajnos Magyarországon, ez általános probléma. Aki játszik, filmet szokott nézni, zenét hallgat stb... biztos hogy ,,kalózkodott már". Ha nem akkor az azt jelenti, hogy 1, alig van otthon játéka az adott konzolra, számítógépre, vagy 2, a megjelenés után évekkel szerezte be a produktumot, vagy 3, gazdag ember. Utóbiakkal nem foglalkozunk, szerencsések, hogy így élhetnek, az előző kettő csoport pedig tiszta lelkiismerettel élhet, habár hátulütője, hogy vagy kimegy a játék a divatból mire megszerzi, vagy meg se szerzi...

Újabban a kalózkodás ellen az UBISOFT vette fel leginkább a harcot a DRM nevű védelmi rendszerével. A rendszer lényege, hogy játék közben folyamatosan online kell lenni, és kapcsolódni kell az UBISOFT egyik szerveréhez, illetve a mentéseinket is ott tárolja a rendszer, így biztosítva, hogy bármikor elérhessük. Az adatforgalom minimális, így egy netstickkel is vígan lehet játszani.

Először a Silent Hunter ötnél mutatkozott be a védelem, ami elég jól bírta, bár tény nem volt annyira felkapott játék, hogy sokáig pampogjanak a védelem miatt. Aztán megjelent az Assassin's Creed 2, (egyik személyes kedvencem), és beindult a vagdalkozás. A vásárlók az első egynéhány napban nem tudtak zavartalanul játszani a szerverleállások miatt. Történt ugyanis hogy sok sok hacker azonnal nekiesett az ubisoft szervereinek, amik természetesen nem bírták a támadásokat és leálltak. Felhasználok ezrei követelték az Ubisoft fejét. Aztán a szerverek stabilizálódtak a játék védelme pedig egészen Január végéig, azaz majdhogynem 70 napig bírták. Aztán mint sok minden más ezt is feltörték. A történethez hozzátartozik az is, hogy az Ubisoft azoknak a felhasználóknak akiket kár ért a szervertámadások alatt ráadásképpen még ajándékot is küldtek. Azóta az Ubisoft DRMjével sok mindenki véleményt nyílvánított. És sokan támadják, hogy milyen szemét az Ubisoft, a tisztes felhasználókat szívatja, meg hogy képzeli ezt, stb...stb...Nem értem, hogy az embereknek miért fáj, hogy egy kiadó védeni próbálja a termékét. Most őszintén, csinálnál egy programot amit el akarsz adni, nem háborítana fel, ha senki nem venné meg ellenben mindenkinek lenne egy??? A te munkád úgymond senkit nem érdekelne, se az az energia amit beleöltél, de a végeredmény mindenkinek jó...

Kiemelnék néhány "okos" hozzászólást, csakhogy értsétek min vagyok kiakadva.

"de az nem javít semmit a tényen, hogy az Ubi megint minden másra koncentrál, csak a játékaira nem."

Nem tudom barátunk hol él, de a védelemmel ellátott játékok ahol a nagy haddelhadd megy nevezetesen az Assassin's Creed 2, Splinter Cell Conviction, Settlers 7, mind mind minőségi játok 90 %os értékelésnél....

Valaki itt írta hogy jogunk van biztonsági másolatot készíteni.. ez ha jól tudom így van, ellenben ha már másolod a lemezt csak törtként fog működni szóval mégsem tudod másolni holott jogodban állna.. szóval a jogos DRM védelem az UBIsoft részről a felhasználók jogait sérti a többi védelemmel egyetemben. Kicsavart gondolkodás de azt hiszem igazam van.. vagy nem? ;)

NEM, NINCS IGAZAD!!!! A védelem semmilyen jogodat nem sérti, ugyanis a Végfelhasználói LicenszSzerződésben benne van, hogy használati jogot kapsz, a játék mindenkori tulajdonosa a kiadó marad, azaz az UBISOFT...

Neked is ajánlom figyelmedbe a végfelhasználói szerződés elolvasását, ugyanis csak korlátozott használati jogot vásárolsz, tehát nem kerül a tulajdonodba a szoftver.

Végre egy okos ember, akinek kijelentésére egy kevésbé okos válaszolt...

,,Ezért kéne szétrugdosni a seggüket! És igen is jogunk van a játékok eladásához! "

Az első mondatért gratulálok. A második mondat kissé elgondolkodtató. Magyarországon (azért itt mert ezt biztosra tudom) jogod van ahhoz hogy tovább add a játékot pénzért, vagy pénz nélkül. Legalábbis ha a rendőrség előtt híreszteled, nem büntetnek meg érte.  Sok ember azt hiszi, hogy a kiadók ezt akarják megakadályozni.Ez teljes igaz, így van. Csakhogy legális módszerekkel, mert nem azt csinálják h megtiltják, (ezt nem tehetik) hanem előnyökhöz jutattják azt, aki eredetiként vette meg a játékot. Pl többjátékos módért plusz pénz (olyan 2000 ft) stb...

Nos ennyi lenne. Az én véleményem pedig a következő:

Ha valaki warezol az egy dolog. Biztos van rá oka. Pénz, lustaság, stb...stb... Csinálja, de csendben. A minőségi játékokat ha meg tudja, támogassa, és igenis vegye meg. A felháborító az egészben az, hogy azoknak a fele aki a DRM-et szidja lewarezolja a játékokat, így mégcsak joga sincs ahhoz, hogy ezt tegye. Én bíztatom az Ubisoft, nyugodtan védje a játékait, de csak akkor, ha ez nem megy a minőség rovására. Eddig nem ment.

DragonForce

Az előbbiekben ha már a Brütal Legendről volt szó, azt is elmondom, én hogyan kerültem kapcsolatba a műfajjal.

Ez szintén egy játékhoz kötődik //hiába, én már csak ilyen vagyok //, név szerint Guitar Hero 3.

Az első olyan szám, ami a játékban komolyan kifogott rajtam medium szinten, az a Dragonforce - Trough The Fire And Flames c. szám volt. Volt olyan este, hogy egymás után max hangerőn vagy 10szer lejátszottam, minnél magasabb pontszámot remélve. (kb. ugyanennyiszer fel is szólt az alattunk lévő * banya, hogy halkabban már, ő pihenni akar.

A Guitar Hero lénye az, hogy adott sorrendben nyomjunk le egy a játékhoz készített gitáron, vagy kontrolleren bizonyos gombokat. Ezek általában igazodnak a zene ritmusához, és a nehézség dönti el hogy hány illetve milyen mennyiségű hangokat ad nekünk a gép. Easy szinten csak három gombot kell nyomogatni, és a hangjegyek lassan jönnek egymás után. Mediumon már négyféle gomb van, és gyorsabban követik egymást a hangok. Hardon már öt van, és megint gyorsulunk. Experten szintén 5 gomb, és nagyon gyorsan jönnek a hangjegyek.

Nos én először Mediumon vittem végig a játékot, és a végén amikor a bonusz szám jött, azaz a dragonforce kicsit hogy is mondjam, meglepődtem. Addig mindent elsőre megcsináltam, itt meg vért izzadtam, hogy ne utáljon ki a közönség a sok rontásért. Aki ismer tudja, hogy ha valami nem megy elsőre, csak azért is addig fogom csinálni amig menni nem fog. Így hát napokig tartó gyakorlás után sikerült a 98% át a hangjegyeknek eltaláni. Nos így kerültem én kapcsolatba a heavy metal-lal.

BL azaz Brütal Legend!!!

Szép hétfőt mindenkinek!

Aki dolgozik, iskolában van, vagy vizsgázik, azoknak szebbet. Én hálistennek még nem vagyok a vizsgaidőszakom sűrűjében. Holnap kezdek, és ha minden jól meg akkor 17-én végzek is.

Annak örömére hogy holnap vizsgázni fogok a mai napon még a tankönyvet is elővettem, és végig olvastam a tananyagot. Ez nálam kb annyit tesz, hogy minden vastagon szedett mondatot elolvastam, a felét nem értettem, de hát a telefonom úgy is velem lesz. Makroökonómia vizsgát nagyon nem lehet máshogy letenni.

Miután végeztem elővettem egy régebbi játékomat, a Brütal Legend-et. A játék stílusát tekintve alapvetően egy mászkálós, ütöm vágom ahol érem típusú, sandbox (azaz arra mész amerre akarsz). Ha azonban csak ennyi lenne valószínüleg megbukott volna a kasszáknál és én se beszélnék most róla.
A játék különlegessége pedig nem más, mint a ROCK!
Úgy bizony. méghozzá nem is akármilyen kérem szépen, mivel itt heavy metal-ról van szó. Na ezaz a stílus ami engem nagyon sokáig nem fogott meg. A játék is csak azért került hozzám, mert akkor ősszel nagy volt a pangás, és nem volt mivel játszani. Mondanom se kell, hogy kipróbáltam a játék, utána pedig kemény 10órányi játék elteltével álltam fel a monitor elől.

A játék főhőse Eddie, és ha valaki ránéz az arcára, azonnal tudni fogja kiről is beszélek. Az illető pedig nem más, mint egyik kedvencem az idióták királyainak jelöltjei közül. Ez a személy pedig nem más, mint Jack Black. Eddie karaktere róla van mintázva, és ő is a szinkronhang. A játék elején Eddie megment egy idióta szépfiút akire éppen egy erősítő akar rászakadni. Vagy reflektor? Ja nem a fél színpad. Fene se emlékszik. Hősünk, hatalmas bánatára, vagy éppen örömére, (mikor hogy) egy olyan világba kerül a Heavy Metal isteneinek jóvoltából, ami leginkább ezen zenék albumaira hasonlítanak. Minden a Rock körül mozog, legfőbb fegyverünk pedig az elektromos gitárunk, és egy hatalmas hogyishívják, őőő fejsze ?nem. őőő Bárd , igen ez lesz az, egy hatalmas Bárd, amit ellenfeleink miszlikbeaprítására használhatunk. A küldetések során barátaink is lesznek, akik rajongóink sorából fognak kiemelkedni. Persze ehhez teljesítenünk is kell. A legelső ilyen küldetésnél, emlékszem majdhogynem a földön fetrengtem a röhögéstől. Az úton útfélen szétszort kacatokból össze kellett építeni egy színpadot, amit a többi félszereplő fél perc alatt megoldott. Épphogy készen lettünk jött az ellenség. Nem volt hát mit tenni, uccu fel a színpadra. Pár jól sikerült szóló után meg is jöttek ( ill inkább feltámadtak ) rajongóink. Ezekután már csak vezényelni kellett őket. Mivel rajongóink olyan keményfejűek hogy az hihetetlen, tökéletesek öklelésre. Ígyhát magam köré gyűjtöttem őket, és a bejáratot kézfeltartással már mentünk is az ellen felé, és minden egyes gitárszólóm után ellenséges arcok százai ejtették le állukat. Szó szerint, ugyanis egy hosszú szóló után leesett az álluk, és kinyiffantak.

Ha éppen nem harcolunk, akkor egy a stílusunkhoz illő mociba vagy járgányba is pattanhatunk, ( amit persze megint csak egy kis az isteneknek adott alázatos szólóval lehet megidézni ) és úgy szelhetjek be keresztül kasul a vidéket, kis mellékküldetések után kutatva.

A grafika nem egy Crysis szintű realisztikus orgia, hanem a játék stílusának megfelelő, hihetetlenül stílusos és egyedi megoldást követő mese összképét kelti.

Összességében a játék nagyon jól sikerült, nagyon egyedi, és egy kis színt hoz a sok ugyanolyan FPS világába. A karakterek mind mind egyediek, a játék pedig olyan szintű humorral vannak megfűszerezve, hogy néha bizony keményen meg fogja dolgoztatni a rekeszizmainkat. Hiába no, ez is egy Jack Black produkció.

ui.: Aki nem látta volna feltétlenül nézze meg a Year One, azaz a Kezdetek Kezdete című filmet.