Az Ubisoft és a DRM

Napjainkban a kalózkodás igencsak kiterjedt méreteket öltött. Több féle indok van, ki miért kalózkodik. Ez ellen nem lehet mit tenni, nem lehet ellene védekezni, csak egy féle képpen, az pedig a magas minőség, ami arra készteti a játékost/vásárlót, hogy megvegye az adott játékot/filmet, zenét stb...

Sajnos Magyarországon, ez általános probléma. Aki játszik, filmet szokott nézni, zenét hallgat stb... biztos hogy ,,kalózkodott már". Ha nem akkor az azt jelenti, hogy 1, alig van otthon játéka az adott konzolra, számítógépre, vagy 2, a megjelenés után évekkel szerezte be a produktumot, vagy 3, gazdag ember. Utóbiakkal nem foglalkozunk, szerencsések, hogy így élhetnek, az előző kettő csoport pedig tiszta lelkiismerettel élhet, habár hátulütője, hogy vagy kimegy a játék a divatból mire megszerzi, vagy meg se szerzi...

Újabban a kalózkodás ellen az UBISOFT vette fel leginkább a harcot a DRM nevű védelmi rendszerével. A rendszer lényege, hogy játék közben folyamatosan online kell lenni, és kapcsolódni kell az UBISOFT egyik szerveréhez, illetve a mentéseinket is ott tárolja a rendszer, így biztosítva, hogy bármikor elérhessük. Az adatforgalom minimális, így egy netstickkel is vígan lehet játszani.

Először a Silent Hunter ötnél mutatkozott be a védelem, ami elég jól bírta, bár tény nem volt annyira felkapott játék, hogy sokáig pampogjanak a védelem miatt. Aztán megjelent az Assassin's Creed 2, (egyik személyes kedvencem), és beindult a vagdalkozás. A vásárlók az első egynéhány napban nem tudtak zavartalanul játszani a szerverleállások miatt. Történt ugyanis hogy sok sok hacker azonnal nekiesett az ubisoft szervereinek, amik természetesen nem bírták a támadásokat és leálltak. Felhasználok ezrei követelték az Ubisoft fejét. Aztán a szerverek stabilizálódtak a játék védelme pedig egészen Január végéig, azaz majdhogynem 70 napig bírták. Aztán mint sok minden más ezt is feltörték. A történethez hozzátartozik az is, hogy az Ubisoft azoknak a felhasználóknak akiket kár ért a szervertámadások alatt ráadásképpen még ajándékot is küldtek. Azóta az Ubisoft DRMjével sok mindenki véleményt nyílvánított. És sokan támadják, hogy milyen szemét az Ubisoft, a tisztes felhasználókat szívatja, meg hogy képzeli ezt, stb...stb...Nem értem, hogy az embereknek miért fáj, hogy egy kiadó védeni próbálja a termékét. Most őszintén, csinálnál egy programot amit el akarsz adni, nem háborítana fel, ha senki nem venné meg ellenben mindenkinek lenne egy??? A te munkád úgymond senkit nem érdekelne, se az az energia amit beleöltél, de a végeredmény mindenkinek jó...

Kiemelnék néhány "okos" hozzászólást, csakhogy értsétek min vagyok kiakadva.

"de az nem javít semmit a tényen, hogy az Ubi megint minden másra koncentrál, csak a játékaira nem."

Nem tudom barátunk hol él, de a védelemmel ellátott játékok ahol a nagy haddelhadd megy nevezetesen az Assassin's Creed 2, Splinter Cell Conviction, Settlers 7, mind mind minőségi játok 90 %os értékelésnél....

Valaki itt írta hogy jogunk van biztonsági másolatot készíteni.. ez ha jól tudom így van, ellenben ha már másolod a lemezt csak törtként fog működni szóval mégsem tudod másolni holott jogodban állna.. szóval a jogos DRM védelem az UBIsoft részről a felhasználók jogait sérti a többi védelemmel egyetemben. Kicsavart gondolkodás de azt hiszem igazam van.. vagy nem? ;)

NEM, NINCS IGAZAD!!!! A védelem semmilyen jogodat nem sérti, ugyanis a Végfelhasználói LicenszSzerződésben benne van, hogy használati jogot kapsz, a játék mindenkori tulajdonosa a kiadó marad, azaz az UBISOFT...

Neked is ajánlom figyelmedbe a végfelhasználói szerződés elolvasását, ugyanis csak korlátozott használati jogot vásárolsz, tehát nem kerül a tulajdonodba a szoftver.

Végre egy okos ember, akinek kijelentésére egy kevésbé okos válaszolt...

,,Ezért kéne szétrugdosni a seggüket! És igen is jogunk van a játékok eladásához! "

Az első mondatért gratulálok. A második mondat kissé elgondolkodtató. Magyarországon (azért itt mert ezt biztosra tudom) jogod van ahhoz hogy tovább add a játékot pénzért, vagy pénz nélkül. Legalábbis ha a rendőrség előtt híreszteled, nem büntetnek meg érte.  Sok ember azt hiszi, hogy a kiadók ezt akarják megakadályozni.Ez teljes igaz, így van. Csakhogy legális módszerekkel, mert nem azt csinálják h megtiltják, (ezt nem tehetik) hanem előnyökhöz jutattják azt, aki eredetiként vette meg a játékot. Pl többjátékos módért plusz pénz (olyan 2000 ft) stb...

Nos ennyi lenne. Az én véleményem pedig a következő:

Ha valaki warezol az egy dolog. Biztos van rá oka. Pénz, lustaság, stb...stb... Csinálja, de csendben. A minőségi játékokat ha meg tudja, támogassa, és igenis vegye meg. A felháborító az egészben az, hogy azoknak a fele aki a DRM-et szidja lewarezolja a játékokat, így mégcsak joga sincs ahhoz, hogy ezt tegye. Én bíztatom az Ubisoft, nyugodtan védje a játékait, de csak akkor, ha ez nem megy a minőség rovására. Eddig nem ment.

DragonForce

Az előbbiekben ha már a Brütal Legendről volt szó, azt is elmondom, én hogyan kerültem kapcsolatba a műfajjal.

Ez szintén egy játékhoz kötődik //hiába, én már csak ilyen vagyok //, név szerint Guitar Hero 3.

Az első olyan szám, ami a játékban komolyan kifogott rajtam medium szinten, az a Dragonforce - Trough The Fire And Flames c. szám volt. Volt olyan este, hogy egymás után max hangerőn vagy 10szer lejátszottam, minnél magasabb pontszámot remélve. (kb. ugyanennyiszer fel is szólt az alattunk lévő * banya, hogy halkabban már, ő pihenni akar.

A Guitar Hero lénye az, hogy adott sorrendben nyomjunk le egy a játékhoz készített gitáron, vagy kontrolleren bizonyos gombokat. Ezek általában igazodnak a zene ritmusához, és a nehézség dönti el hogy hány illetve milyen mennyiségű hangokat ad nekünk a gép. Easy szinten csak három gombot kell nyomogatni, és a hangjegyek lassan jönnek egymás után. Mediumon már négyféle gomb van, és gyorsabban követik egymást a hangok. Hardon már öt van, és megint gyorsulunk. Experten szintén 5 gomb, és nagyon gyorsan jönnek a hangjegyek.

Nos én először Mediumon vittem végig a játékot, és a végén amikor a bonusz szám jött, azaz a dragonforce kicsit hogy is mondjam, meglepődtem. Addig mindent elsőre megcsináltam, itt meg vért izzadtam, hogy ne utáljon ki a közönség a sok rontásért. Aki ismer tudja, hogy ha valami nem megy elsőre, csak azért is addig fogom csinálni amig menni nem fog. Így hát napokig tartó gyakorlás után sikerült a 98% át a hangjegyeknek eltaláni. Nos így kerültem én kapcsolatba a heavy metal-lal.

BL azaz Brütal Legend!!!

Szép hétfőt mindenkinek!

Aki dolgozik, iskolában van, vagy vizsgázik, azoknak szebbet. Én hálistennek még nem vagyok a vizsgaidőszakom sűrűjében. Holnap kezdek, és ha minden jól meg akkor 17-én végzek is.

Annak örömére hogy holnap vizsgázni fogok a mai napon még a tankönyvet is elővettem, és végig olvastam a tananyagot. Ez nálam kb annyit tesz, hogy minden vastagon szedett mondatot elolvastam, a felét nem értettem, de hát a telefonom úgy is velem lesz. Makroökonómia vizsgát nagyon nem lehet máshogy letenni.

Miután végeztem elővettem egy régebbi játékomat, a Brütal Legend-et. A játék stílusát tekintve alapvetően egy mászkálós, ütöm vágom ahol érem típusú, sandbox (azaz arra mész amerre akarsz). Ha azonban csak ennyi lenne valószínüleg megbukott volna a kasszáknál és én se beszélnék most róla.
A játék különlegessége pedig nem más, mint a ROCK!
Úgy bizony. méghozzá nem is akármilyen kérem szépen, mivel itt heavy metal-ról van szó. Na ezaz a stílus ami engem nagyon sokáig nem fogott meg. A játék is csak azért került hozzám, mert akkor ősszel nagy volt a pangás, és nem volt mivel játszani. Mondanom se kell, hogy kipróbáltam a játék, utána pedig kemény 10órányi játék elteltével álltam fel a monitor elől.

A játék főhőse Eddie, és ha valaki ránéz az arcára, azonnal tudni fogja kiről is beszélek. Az illető pedig nem más, mint egyik kedvencem az idióták királyainak jelöltjei közül. Ez a személy pedig nem más, mint Jack Black. Eddie karaktere róla van mintázva, és ő is a szinkronhang. A játék elején Eddie megment egy idióta szépfiút akire éppen egy erősítő akar rászakadni. Vagy reflektor? Ja nem a fél színpad. Fene se emlékszik. Hősünk, hatalmas bánatára, vagy éppen örömére, (mikor hogy) egy olyan világba kerül a Heavy Metal isteneinek jóvoltából, ami leginkább ezen zenék albumaira hasonlítanak. Minden a Rock körül mozog, legfőbb fegyverünk pedig az elektromos gitárunk, és egy hatalmas hogyishívják, őőő fejsze ?nem. őőő Bárd , igen ez lesz az, egy hatalmas Bárd, amit ellenfeleink miszlikbeaprítására használhatunk. A küldetések során barátaink is lesznek, akik rajongóink sorából fognak kiemelkedni. Persze ehhez teljesítenünk is kell. A legelső ilyen küldetésnél, emlékszem majdhogynem a földön fetrengtem a röhögéstől. Az úton útfélen szétszort kacatokból össze kellett építeni egy színpadot, amit a többi félszereplő fél perc alatt megoldott. Épphogy készen lettünk jött az ellenség. Nem volt hát mit tenni, uccu fel a színpadra. Pár jól sikerült szóló után meg is jöttek ( ill inkább feltámadtak ) rajongóink. Ezekután már csak vezényelni kellett őket. Mivel rajongóink olyan keményfejűek hogy az hihetetlen, tökéletesek öklelésre. Ígyhát magam köré gyűjtöttem őket, és a bejáratot kézfeltartással már mentünk is az ellen felé, és minden egyes gitárszólóm után ellenséges arcok százai ejtették le állukat. Szó szerint, ugyanis egy hosszú szóló után leesett az álluk, és kinyiffantak.

Ha éppen nem harcolunk, akkor egy a stílusunkhoz illő mociba vagy járgányba is pattanhatunk, ( amit persze megint csak egy kis az isteneknek adott alázatos szólóval lehet megidézni ) és úgy szelhetjek be keresztül kasul a vidéket, kis mellékküldetések után kutatva.

A grafika nem egy Crysis szintű realisztikus orgia, hanem a játék stílusának megfelelő, hihetetlenül stílusos és egyedi megoldást követő mese összképét kelti.

Összességében a játék nagyon jól sikerült, nagyon egyedi, és egy kis színt hoz a sok ugyanolyan FPS világába. A karakterek mind mind egyediek, a játék pedig olyan szintű humorral vannak megfűszerezve, hogy néha bizony keményen meg fogja dolgoztatni a rekeszizmainkat. Hiába no, ez is egy Jack Black produkció.

ui.: Aki nem látta volna feltétlenül nézze meg a Year One, azaz a Kezdetek Kezdete című filmet.

Újabb elkaszált sorozat - Flashforward

Közeledik a nyári szünet. Ez abból is látszik, hogy kedvenc sorozataim rendre véget érnek az idei szezonra. A 24 és a Lost idén már a sorozatzáró részekkel kedveskedett nekünk, a Dr House és a Fringe, ( avagy az itthoni közönség számára, Rejtély ) évadzáró részekkel, és leendő folytatások ígéretével ment nyaralni.

Tavaly már szívtam a fogam miatta, hogy a Fox elkaszálta a Terminátor: Sarah Connor krónikáit, mert nem volt elég magas a nézettsége, holott később kiderült, hogy ezt a sorozatot töltik le a legtöbben otthon, vagy veszik fel különféle rögzítőkkel. A produkció ráadásul a második évad után hatalmas Cliffhangerrel maradt abba, ami azért így nem szép dolog.

Épp a mai napon néztem meg a tegnap frissen megjelent Flashforward sorozatzáró részét. Sajnos az utolsó pár részen már érződött, hogy nem fogják folytatni, és az ABC is bejelentette, hogy nem kérnek többet a sorozatból, mivel nem éri el a szükséges nézettségi számot. Ilyenkor van bajban az egyszeri rajongó, nem tudja kire haragudjon. A csatornáknak mindig is a profit marad szem előtt, így akár egy kiváló alapokkal rendelkező produktumot is képesek nyugovóra küldeni, ha az nem teljesít elég jól.

A Flashforward történe ráadásul megkapó és izgalmas, ugyanakkor érdekes társadalmi szituáció, és filozofálgatás egyvelege. Mi történne akkor, ha mindenki látná a jövőjének egy másfélperces részletét ? Vajon tényleg ugyanúgy bekövetkezne vagy változtathatunk rajta. A film egyszerre vonultatja fel mindkét lehetséges elképzelést. Egy mellékszereplő jóvoltából bizonyítja, hogy lehet változtatni, mi irányítjuk a sorsunk. A másik lehetséges válasz, azaz a sors létezése is bizonyítás nyer, mivel végül mindenki ott köt ki ahol lenni kell. (Majdnem mindenki) Na most ilyenkor mi legyen? Mit higyjünk ? Vannak emberek, akiknek kényelmesebb abban hinni hogy van sors, minden előre el van rendezve. Így nincs a vállukon felelősség. Van akik pedig maguk szeretnék irányítani a dolgokat, és jobb szeretnék azt hinni ez így is van.

Én bevallom inkább az utóbbi csoportba tartozok, de ha most tartósan elkezdeném elemezgetni a problémát valószínüleg, nagyon messze a lét filozófiánál kötnék ki vele. ( lehet azok a filozófusok még se voltak olyan unalmasak mint azt a sok filozófia órán eleinte hittem. )

Talán majd kicsit később a vizsgaidőszak után kifejtem ezzel kapcsolatban is a véleményem.
Most úgy érzem kicsit elkanyarodtam a tárgytól, vagyis arról, hogy idén sok sorozat is nyugovóra tért, de az élvonalból mindenki kedvenc Dokija és a Rejtély főszereplői még tartják magukat.
Mi lesz így velünk jövőre? Lehet hogy még a végén ráfanyalodok a Barátok Közt-re. Bár ahogy most a reklámokat nézem kezd az is egyre jobb lenni.

Na majd meglátjuk.

Reggelt!

Szép jó reggelt!

Saját tapasztalatból tudom, hogy az embernek akkor kezdődik a legjobban a napja, ha úgy érzi ma kedve van mindenhez. Ehhez hozzásegíti egy jó ízű nevetés reggel, ami garantált hangulatjavító.
Íme az orvosság!

Az anyós nem bízik vejéiben, ezért úgy gondolja, próbára teszi őket.
Először megy a legnagyobbhoz, beleveti magát a kútba, a vej gondolkodás nélkül kimenti.
Holnap reggel a férfi ablaka alatt ott áll egy vadonatúj Suzuki, rajta egy kis cédulával:
"Sok szeretettel, Anyósod".
Most megy az anyós a második vejéhez, beleveti magyát a kútba. A férfi kimenti, de előtte azért tétovázik kicsit.

Holnap reggel a férfi ablaka alatt ott áll egy használt Trabant, rajta a cédula:

"Szeretettel, anyósod".

Aztán megy az anyós a harmadik, és egyben legkisebb vejéhez.
Beveti magát e kútba, de a veje nem menti meg, ezért belefullad.
Holnap reggel a férfi ablaka előtt ott ál egy vadonatúj Porsche, rajta a címzés:
"Köszönettel, szerető apósod."
 
Ha a bal szemed viszket : bánat ér.
Ha a jobb szemed viszket: öröm ér.
Ha a feneked viszket: aranyér.
 
Egy idős ember egyedül élt a farmján. Fel akarta ásni a paradicsomos kertjét, hogy elültesse a paradicsomokat, de túl nehéz munkának bizonyult számára. Az egyetlen fia Bubba, aki segíteni szokott neki, börtönben ült.
Az öregember leült és megírta neki problémáját.
"Kedves Bubba, sajnos elég rosszul érzem magam, mert úgy néz ki nem tudom felásni a paradicsomos kertem ez évben. Már öregszem és túl nehéz munka ez számomra."
Pár nappal később levelet kapott a fiától:
"Kedves Apa,
nehogy felásd a kertet, oda rejtettem a hullákat!
Bubba"
A következő nap reggelén egy csapat FBI ügynök jelent meg a helyszínen és feltúrták az egész kertet. Mivel nem találtak semmit, bocsánatot kértek az öregtől és elmentek. Az öreg még aznap kapott egy újabb levelet a fiától:
"Kedves Apa,
A jelenlegi helyzetben ennyit tudtam segíteni. Most már elültetheted a paradicsomokat."

Jó éjszakát

Sziasztok!

Ez a nap is eltelt. Főiskolás révén, ma már aktívan tanultam a vizsgaidőszakra, ami tőlem igencsak nem megszokott dolog. Makroökonómia lesz az első vizsgám, amiről azt kell tudni, hogy nem lehet rá annyit tanulni, hogy az ember biztosra mehessen, hogy nem bukik meg. Egy ismerősömmel kemény két órát tököltünk azon, hogy egy összkeresleti fv-t ( higgyjétek el, nem akarjátok tudni mi az) hogyan kell felírni, majd végül rájöttünk, hogy nem mi írtuk fel rosszul, hanem a példamegoldás, amit zseniális tanárnőnk töltött fel, volt igencsak elrontva.

Rögtön ezután elolvastam egy kedves, szerintem mondhatom, hogy barátom, bár ő nem ismer engem csak fórumon keresztül, nevezetesen Gyu blog-ját, és meghallgatattam a vele készült interjút. Gyu a Gamestar szerkesztőségének egyik tagja, igen nagy hírnévvel és tisztelettel rendelkezve a lelkes gamerek között.

Gyu a szerkesztőségi munkák mellett zenél is, és tavaly karácsonykor készült albuma nem rég lépte át a 10 000 fős látogatottságot. Én is belehallgattam a Time Machine című albumba, és azt kell hogy mondjam, nagyon jóra sikeredett, ajánlom nektek is.

Gyu blogjáért erre szíveskedjetek: http://gyulovesaor.blogspot.com/

Nos, ma már nem jövök vissza, úgyhogy találkozunk holnap.

Jó éjszakát mindenkinek!

Lost

Egyszer minden jónak vége szakad. Sajnos. Nem történt ez máshogy a LOST esetében sem. Hétfőn véget ért számomra egy nagysikerű sorozat története. Külföldön levetítették az utolsó részt is, én pedig jól megnéztem.
Reggel már úgy keltem fel, hogy tudtam mi lesz az esti program. Egész nap arra készültem, hogy otthon, csöndben nyugalomban megnézem Jack, Kate, Sawyer, és Hugo nagy kalandjának a végét. Délután hazafele jövet betáraztam az alapvető ellátmányból, chips, kóla, kukorica. Ahogy elcsendesült a család nyolc órakor neki láttam az utolsó két LOST résznek.

Nem akarok elmondani semmit, de a lezárás olyan jól sikeredett, hogy az elmondhatatlan. És ezt most szó szerint kell érteni. Nem lehet elmondani mi történt, ezt végig kell nézni, és érezni kell. Aki végigkísérte idáig a sorozatot, nem fog csalódni. Aki a magyar adást követi, azt pedig biztosíthatom róla, hogy mindenre választ fog kapni, ami felmerült a sorozat alatt. ( Na jó majdnem mindenre: az első évados jegesmedvéről semmit nem tudunk meg, de hát kit is érdekel az. )

Végül, este 8 körül kicsit fájó szívvel ugyan, de boldogan álltam fel a monitor előtt. Egy több mint hat éves kalandnak lett vége. De mint említettem. Egyszer minden jónak vége szakad.

Alan Wake

Még május 14-ikén jelent meg az Alan Wake című játék, mely öt éves fejlesztést tudhat maga mögött. Természetesen én is végigjátszottam, ( már hogy a fenébe ne ? ) és azt kell hogy mondjam, remekre sikeredett. A story fenomenális, a hangulat meg a Stephen King könyveket idézi.

A játék érdekessége, hogy külön a storyhoz kapcsolódó zenét is készítettek hozzá, ami mellesleg remekre sikeredett. Íme :

Red Dead Redemtion

Emlékszem a megjelenés előtt 5 nappal már tűkön ülve vártam, hogy megjelenjen a játék. Naponta nézegettem a különböző web áruházakat, hátha hamarabb jön meg a játék, de nem így volt. Aztán eljött a nagy nap, indulhattam a vadnyugatra. Legalábbis indulhattam volna, ugyanis reggel még ki kellett mennem szüleimmel a Pomázi telkünkre. (Tekintetbe véve, hogy a házat most építjük és segítenem kellett a kábelezésnél). Így hát aznap reggel szüleimmel és barátnőmmel ( Lily ) kimentünk a telekre, és kemény 6 órás munkával sikerült az összes kábelt a helyére pakolnunk. Lily és Én is egész nap az estét vártuk, hogy hazaérve elmerüljünk a Rockstar stúdió által kreált varázslatosan vad világban. Este 8-kor a játék Xbox360-ra történő feltelepítése után végül ,,megérkeztünk" Amerikába.


Két rossz arcú pali társaságában leszálltunk a hajóról, majd ugyanez a két pali fel is tett minket az első szembejövő vonatra. Miközben utaztunk végighallgattuk a jó pár ismeretlen magánéleti problémáit, sőt még a vacsorára is jutott időnk. Aztán leszálltunk a vonatról, és pár bevezető küldetés után revolverrel, késsel, és lasszóval felszerelkezve nekivágtunk az ismeretlennek.

A Red Dead Redemtion a Rockstar stúdió legújabb GTA stílusú játéka. Amerikában járunk az 1900 évek elején, a filmekből ismert vadnyugat már hanyatlóban van, az iparosodás elérte az államokat. Ennek ellenére a rendfenntartó erők mindennapos harcot vívnak a bűnözőkkel, és ha biztosra akarod venni, hogy életben maradsz, nem árt ha jól kezeled a hatlövetűt. Szerény személyünk, nevezetesen John Marston ebbe a világba érkezik meg két szövetségi ügynök kíséretében. Korábban mi se törvénytisztelői polgár mivoltunkról voltunk híresek, de miután a bandánk cserbenhagyott minket, mi is elhagytuk őket, és családot alapítottunk távol minden bajtól. Sajnos nem élvezhettük sokáig a békés élet nyújtotta örömöket, mert a már fentebb említett két ügynök megtalált minket, és a családunkkal sakkban tartva minket küldött hajdani társaink után. Így hát nincs mit tenni irány a vadnyugat.

Már az előzetes videókon is láthattuk, hogy a játék mennyire gyönyörű és legfőképp mennyire él. A városban mindenki teszi a saját dolgát. Vannak akik naphosszat a pókerasztalnál ülnek, mások Black Jack-kel vagy éppen kockázással verik el az időt. Ezen tevékenységekbe mi is bármikor beszállhatunk, és nem kis mennyiséggel növelhetjük pénztárcánkat, vagy éppenséggel verhetjük el nehezen megszerzett vagyonunkat. Természetesen az élet nem csak a szerencsejáték körül forog. Mint ahogy a való életben, itt is dolgozni kell a megélhetésért. Az asszonyok végzik a számukra kiadott házi munkát, a férfiak pedig így vagy úgy de megkeresik a napi betevőt. Az egyik kisvárosban például egy filmvetítéssel foglalkozó férfiba botlottam, aki miután beültem a filmjére, elmondta, hogy legnagyobb bánata, hogy féleszű színészkollegája elment világot látni, mivel elhitte, hogy mint a filmben, úgy a való világban is nagyszerű cowboy válik majd belőle. Mondanom se kell hogy ez nem így lett.

A játék felépítése viszonylag egyszerű. A kis mini térképen betűvel jelölt személyeknél vehetjük fel az elsődleges küldetéseket. Ezek azok a küldetések ami a storyvonalat is előrelendítik. Természetesen bármikor dönthetünk úgy is, hogy nem megyünk tovább, hanem elmegyünk világot látni. Hogy ez se legyen unalmas, a fejlesztők rengeteg mellékküldetést, és spontáneseményt (nem küldetés hanem vándorlás közben egyszerűen csak megtörténik) pakoltak bele a játékba. A mellékküldetéseket a kis kérdőjellel rendelkező idegenek adják nekünk. Ezek között találhatunk rövidebbeket, és hosszabbakat is, sőt olyan is van, amit nem is tudunk azonnal, egyszerre teljesíteni. Jó példának szolgál az egyik olyan küldetés, amikor valamelyik embernek kell rohangálnunk, hogy a pénzügyeit elrendezzük. Fogjuk magunkat, elmegyünk A pontba, elintézzük amit kell, visszajövünk, készen vagyunk köszönjük. Egy másik változat, amikor nem is kapunk feladatot, csak találkozunk egy lökött idegennel, aki egy könyv megírása végett jött ide. Vele sokszor sok helyen fogunk majd összefutni, és bár feladatot nem kapunk tőle,az hogy hogyan alakul a sorsa érdekes kis mellékszál lesz.



Természetesen a vadnyugaton egy percig se bírnánk ki, ha nem tudnánk bánni a különböző fegyverekkel. Utunk során korlátlanul, egy egész arzenált cipelhetünk magunkkal, a revolvertől kezdve az ismétlőpuskán keresztül a mesterlövészpuskán át a dinamitig minden. Ezen kívül van nálunk egy kés, meg egy lasszó is. A kés az állatok megnyúzásánál igen hasznos, míg a lasszó egyszerre több funkciót is ellát. Egyrészt, ha megtetszik nekünk egy vadon élő ló, a lasszóval elkaphatjuk, majd egy kis minijáték keretében be is törhetjük szerencsétlen állatot. Ha a paci megnyugodott még mindig nincs vége, mert csak akkor lesz teljes értékben a mienk, ha ki is kötjük egy arra kijelölt helyen. Ezek után egy füttyszóval bármikor magunkhoz hívhatjuk derék hátasunkat.



A harc nem hoztak túl nagy újdonságot. Fedezékbe húzódhatunk, onnan kihajolva vagy akár vakon lövöldözhetünk, illetve az egyetlen említésre méltó dolog még a Dead Eye rendszer, mellyel lelassul az idő, és az ellenfél testrészén különféle pontokat kijelölve, az idő lejárta után automatikusan végigtüzelünk mindenkin. Az aki megtanulja ennek a rendszernek a használatát, gyakorlatilag legyőzhetetlen lesz. Egyrészt azért, mert sokkal egyszerűbb ezzel a módszerrel lábon lőni egy körözött személyt, akit el akarunk fogni, mint a nagy rohanásban eltalálni úgy, hogy ne halljon meg és vissza is vihessük a sheriffnek.

A játékban én jó fiú voltam, sajnos belém épült sajátosság hogy nem tudok gonosz lenni, ha van más választásom, így a rossz fiús oldalról nem sokat tudok mondani. Természetesen ha kedvünk támad hozzá lehet bankot rabolni, civileket fosztogatni, és gyilkolászni szabadon melynek magával járó következménye, hogy a fejünkre kitűzött vérdíj, mely egyenes arányosságban áll a fejvadászok számával növekedni fog.

Összegezve a Red Dead Redemtion szerintem a 2010-es év egyik legnagyobb játéka lett, hozza az elvárt Rockstar minőséget. Rengeteg mindent írhatnék még a játékról, mert tényleg rengeteg dolgot lehet csinálni benne, de nem szeretném lelőni az összes poént, mindenki fedezze fel maga, hogy mi van a GTA alkotóinak legújabb címe mögött. Az értékelés során csak a kisebb bugok miatt vontam le pár százalékot a játékból, mert véleményem szerint minden más, 100 %-os lett. A hangulat, a Morricone munkásságát idéző zenék, a nagy westernfilmekre utaló jelenetek, és a grafika mind-mind kiváló lett.

Értékelés : 95%

Bemutatkozás

Tisztelt látogató.

Sok szeretettel üdvözöllek a blogomon. A blog azért kapta az elsőre talán túl általánosnak tűnő Richard Wyeth's World nevet mert, (bár ez nem látszik) egyszerre több dolgot is kifejez. A Richárd a saját nevem, a Wyeth pedig egy számomra örökké emlékezetes játék főhősének a vezetékneve volt. A world pedig nem másra mint a blog témájára utal. Ez a blog rólam fog szólni, az én világomról, melybe beletartoznak a videójátékok, a számítástechnika, a tánc illetve egyéb kultúrális események, koncertek stb.stb... Legtöbbször egyéni véleményemet fogjátok hallani sok dologgal kapcsolatban, melyekről a ti vélemenyet is szívesen fogadom bármikor. Rengeteg játékról, számomra érdekes informatikai hirről fogtok itt hallani, illetve mivel ír táncos is vagyok egyben, az esetleges felvételeket, fellépésekről készült fotókat is itt szeretném megosztani a nagyközönséggel. Elég tág az érdeklődési köröm, így elő fog fordulni, hogy bizonyos rendezvényeket is mutatni fogok nektek.

Kérlek ha tetszett a blog, oszd meg másokkal is.

Maximális köszönettel:

Rick